Vállalkozók tevékenységre jellemző keresete
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2010. január 1-jétől az egyéni vállalkozókra és a társas vállalkozás személyesen közreműködő magánszemély tagjára vonatkozóan megváltoztatta a jövedelemadó fizetési kötelezettséget. Ennek következtében az összevontan adózó jövedelem megállapításánál a tevékenységre jellemző keresetet (piaci viszonyok alapján meghatározott személyi jövedelemadó-alap) kell alapul venni. Az előírás megszüntetésére vonatkozó indítványokat az Alkotmánybíróság 2010. szeptember 6-i határozatában elutasította, viszont vita esetén a bizonyítási kötelezettséget az adóhatóságra hárította.
A rendelkezés azokat az egyéni vállalkozókat érinti, akik a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazzák (jövedelem-kivét), valamint azokat a társas vállalkozókat, akik a cég tevékenységének ellátásában személyesen közreműködőknek a társasági szerződés rendelkezése, vagy esetleg taggyűlési határozat alapján. Tehát az előírás az EVA és az EKHO alanyokra nem vonatkozik, és csak akkor alkalmazandó, ha az egyéni vállalkozónál, valamint a társaságnál az év végi eredménykimutatásban pozitív adózott eredmény (osztalékalap) realizálódik.
A magánszemély adóévben elért összevontan adózó jövedelmét az osztalékalapból ki kell egészíteni addig az összegig, amíg az el nem éri a tevékenységével a piacon elérhető keresetet. A társas vállalkozások esetében erről a számításról január 31-ig igazolást kell kiadni a magánszemély részére.
A választott módszert, a jövedelem levezetését, az elért eredményt dokumentálni szükséges. Egy nyilvántartásban rögzíteni kell minden olyan körülményt és szempontot, melyet a számításkor figyelembe vettünk, valamint társas vállalkozások esetében a módszer kiválasztásra vonatkozó döntést is.
Több társas vállalkozásban közreműködő magányszemély, illetve egyéni vállalkozás mellett folytatott személyes közreműködésnél, valamennyi tevékenységre el kell készíteni a számítást és a nyilvántartást. A nyilvántartást az adóbevallás mellékleteként az adóelévülésig meg kell őrizni.
A törvény 3 számítási módszert rögzít.
1. módszer: átlagbérhez hasonlítás módszere
Az azonos munkakörben foglalkoztatott átlagkeresetet kell figyelembe venni, - melyet a KSH megjelentet FEOR-számonkénti bontásban – korrigálva az adott vállalkozóra jellemző körülményekkel:
A tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakörben az adott színvonalú, terjedelmű tevékenységet folytató munkavállalót megillető keresetet kell alapul venni, melyet a képzettség, a szakmai gyakorlat, a tevékenység többfélesége, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellege, a ráfordított vagy kieső idő (pl. betegség, hatósági intézkedés miatt) stb. figyelembevételével lehet korrigálni.
2. módszer: maradvány kalkuláció módszere
A tevékenységre jellemző kereset a vállalkozó éves jövedelme:
- az egyéni vállalkozó által elért bevételből a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, és a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg,
- a társas vállalkozás bevételéből az adott társas vállalkozó személyes közreműködési díja nélkül számított összes költség, ráfordítás levonásával, valamint a tevékenység szokásos hasznának levonásával megállapított összeg,
korrigálva az előző pontban leírt tényezőkkel (munkaidő, területi és nemi jövedelemkülönbségek, szakmai gyakorlati idő, képzettség, stb.) amelyek befolyásolják az elérhető jövedelmet.
3. módszer: maradványból diktált jövedelem módszere
Diktált kulcsokkal, a 2. pont szerint meghatározott maradványértéket (a bevételek és költségek különbözete) kell megosztani két részre: 20%-ra (ez a 2. pont szerinti haszon) és 80%-ra. A 80%-os érték lesz a kivét kiegészítése.
